A Hannes Lohi, a Helsinki Egyetem állatorvosi karának kutatója vezette tudóscsoport azt ugyanakkor nem tárta fel, mi okozza a más kutyákkal vagy emberekkel szembeni félelmeket, a lehetséges összefüggésekről azonban beszámoltak a Scientific Reports című szaklapban.

Az adatok alapján azt a következtetést vonták le, a városi kutyák félősségével összefügghet az, hogy 7-16 hetes korukban a városi körülmények között kevesebb a kapcsolatuk az állatoknak a fajtársaikkal. A kisebb termetű ebek, mint a csivavák, a megfigyelések szerint sokkal félősebbek, mint a nagyobb kutyák. Ugyanez igaz az ivartalanított négylábúakra is.

A tanulmány szerzői szerint összefüggés lehet a kutya aktivitása és félőssége között. „Azok a kutyák, amelyek ritkán vesznek részt aktív tevékenységekben vagy tréningen, nagyobb valószínűséggel válnak bátortalanabbakká, mint azok, melyek alkalmanként vagy hetente járnak tréningre” – áll a jelentésben.

Különbségeket találtak az egyes fajták között is. A spanyol vízikutya és a shetlandi juhászkutya tűnik a legfélősebbnek, míg a búzaszínű terrier a legbátrabb fajták egyike. A tudósok szerint ez genetikai okokra is visszavezethető.

„A kutatás segíthet, hogy jobb életet biztosítsunk négylábú barátainknak. A kölyökkorban a sokoldalú szocializáció, az aktív élet és a gondos tenyészetválasztás révén jelentősen csökkenthetők kutyánk társas félelmei” – véli Lohi.